Sajtószoba   

Az emberi jogok


Népszava | 2014.11.04. | Kuti László

Az Alaptörvény tartalmazza, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő! A történet főszereplője – nevezzük Kiril úrnak - ezt el is hitte! Ő ugyanis egy csalás áldozatává vált, ezért ügyvédei javaslatára, a büntető eljáráson túl, több polgári peres eljárást is kezdeményezett. Az eljárások befejeződtek, és a bíróság jogerős döntése értelmében Kiril úr nyert 40 millió forintot, de a másik polgári peres eljárásban, veszített 3 milliót! A lehető legegyszerűbben gondolkodó ember is ki tudja számolni, hogy Kiril úr 37 millió forintot nyert!

És jött az első meglepetés: a bíróság kijelölt egy végrehajtót Kiril úr javára 40 millió Ft végrehajtására és Kiril úr ellen 3 millió forintot illetően. De ugyanazt a végrehajtót bízta meg mindkét üggyel. Nem számít az érdekütközés, nem számít az összeférhetetlenség. A végrehajtó Kiril úr érdekében semmilyen eredményt nem tudott, vagy nem akart felmutatni, majd folytatta az eljárást Kiril úr tartozásával, rendőrökkel ment a végrehajtó Kiril úr parkolójába, és megkísérelte a végrehajtási joggal terhelt autóját lefoglalni. Na de az autót nem találták meg.

A végrehajtó „zártörés” miatt feljelentést tett, bár az autó ott volt, de egy másik parkolóhelyen. A végrehajtó figyelmen kívül hagyta, hogy egy társasházban célszerű a közös képviselővel egyeztetni. Csak úgy mellesleg kérdezzük: melyik az a jogszabály, mely lehetővé teszi a végrehajtónak, hogy egy társasházba, a tulajdonosok hozzájárulása nélkül, vagy a képviseletükben eljáró közös képviselő engedélye nélkül behatoljon rendőri kísérettel, egy végrehajtási ügyben? Volt határozatuk házkutatásról? Természetesen nem!

A végrehajtó tevékenysége során a 40 millió forintból egy fillért sem szedett be, Kiril úr érthetően kíváncsi volt, és többszöri írásos megkeresésében kérdezte is, hogy a végrehajtás miért volt eredménytelen? Miért kellett 420 ezer forintot befizetnie egy eredménytelen eljárásra? Miért kell a költségeket neki állnia - a javára és rovására - folytatott végrehajtási eljárásban egyaránt? A végrehajtó érthetetlen módon egyetlen egy megkeresésre sem válaszolt, és nem adott semmilyen magyarázatot.

De a megkereséseket követően azonnal, hatalmas lendületet vett a végrehajtási eljárás: de nem ám Kiril úr javára, hanem Kiril úr rovására. A végrehajtó a 3 millió forintos végrehajtás ügyében példátlan aktivitást mutatott, és Kiril úr minden ingó és ingatlan vagyonára rátette a végrehajtási jogot. Ez hozzávetőlegesen 400 millió forint vagyont érintett. Mi ebből a tanulság? Ne merjük a végrehajtót számon kérni, mert bosszút áll.

Kiril úr sem tudta a válaszokat, ezért a Magyar Bírósági Végrehajtó kamarához fordult, de hónapok elteltével sem méltatták válaszra. De a történetnek még itt sincs vége. Ugyanis Kiril úr kifizette a 3.000.000 Ft tartozását, de ez sajnos a végrehajtónak ez nem volt elég, azóta is, változatlanul és töretlenül követeli az általa meghatározott „plusz költségeket” , és így a végrehajtási jog rajta maradt Kiril úr teljes 400 milliós vagyonán. Hol is élünk?

Becsaptak egy óbudai polgárt, aki hiába fordult rendőrséghez, öt év után elutasították panaszát

Az igazságügy csapdájában


Népszava | 2013.11.13. | Kuti László

Már majdnem öt éve járja kálváriáját egy jómódú óbudai polgár. Durván becsapták, aztán a rendőrséghez és az ügyészséghez fordult, de hiába. A nyomozás öt évig tartott, de eredményt nem hozott, a megszüntető határozatot pedig egy évvel visszadátumozva küldte meg a rendőrség. Kiril László azonban nem adta fel, panasszal fordult a Legfőbb Ügyészséghez, a belügyminiszterhez, az országos rendőr-főkapitányhoz, a nyomozást folytató Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz. Októberben a Fővárosi Főügyészségtől elutasító választ kapott. Egy jómódú óbudai polgárt Kiril Lászlót, két rafinált vállalkozó kedvű személy rávette arra, hogy a tulajdonát képező nagy értékű telkeket, lakóházak építése céljából adja el nekik, mert az nagyon jó üzlet - a történet első részét július 31-i lapszámunkban megírtuk.

Kiril megbízott a komoly kapcsolatokkal rendelkező iskolázott személyekben, de megjárta. Becsapták, így a telkeiért nem kapott egy vasat sem, sőt a két üzletfele, még kezesként is bevonta a hitelfelvételbe, amit nem fizettek vissza, így Kiril László fizeti még jelenleg is. Az óbudai polgár büntetőfeljelentése alapján indult nyomozás nehézkesen, akadozva folyt, érdemi eredményt nem hozott, sőt öt év elteltével arra hivatkozva, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény, megszüntették a nyomozást. Az erről szóló határozat dátuma pedig egy évvel korábbi volt. Kiril László ezen nagyon elcsodálkozott. Lehet ez? Előfordulhat ilyen egy jogállamban?

Úgy gondolta, hogy segítséget kér a belügyminisztertől, a legfőbb ügyésztől és az országos rendőr-főkapitánytól. Megírta leveleit 2013. július 23-án. Úgy gondolta, hogy a törvényességi felügyeletet gyakorló Fővárosi Főügyészség is mulasztott, hiszen a határozatot nekik is látniuk kellett és mégis hagyták, hogy egy hiányos, érdemi tartalom nélküli visszadátumozott határozatot kézbesítsenek számára, tehát ezt is belefogalmazta segítséget és jogorvoslatot kérő levelébe. Legkorábban három hét elteltével kapott választ a Legfőbb Ügyészségtől, mely válaszban arról tájékoztatták, hogy az ügy kivizsgálását a Fővárosi Főügyészségre bízták. Tették ezt annak ellenére, hogy Kiril László panasza vonatkozott a Fővárosi Főügyészség törvényességi felügyeleti tevékenységére is. Más érdemi válasz senkitől nem érkezett. Nem érkezett 2013. október közepéig, ugyanis ekkor közel három hónap elteltével megérkezett a Fővárosi Főügyészség határozata, melyben elutasítják Kiril László panaszát. A határozat azt állítja, hogy nem történt bűncselekmény, sőt a rendőrség alaposan mindenre kiterjedően nyomozott, az öt év alatt számtalan nyomozási cselekményt végzett, csak "véletlenül" nem írta bele a megszüntető határozatába és azt csak "véletlenül" dátumozta vissza... Egyszerű elütés!

Persze azért az elgondolkodtató, hogy amennyiben tényleg elütésről van csak szó, hogyan szerepelhet az iraton annak az ügyvédnek a neve, akivel Kiril László több mint egy éve megszüntette az együttműködést. Vélelmezhetően ez egy újabb "véletlen" elütés. Az ügyészség 12 oldalas határozata tele van olyan információval, melyet a gyanúsított mondott és a hatóság "elhitte". Azt is tartalmazza, hogy a feljelentett személyek a lakások vételárát nem a cég bankszámlájára, hanem készpénzben a házipénztárba fizettették be. Ez az összeg 44 860 000 forint. 31 370 000 forintot pedig egy olyan bankszámlára utaltatták, mely "véletlenül" nem volt zárolva. Persze ebből az összegből egy fillért sem fizettek a banknak. Az ügyészségi indokolás szerint ebből nyugta nélkül adtak Kiril Lászlónak is csak úgy kézbe 10 700 000 forintot. Ezt is elhitte a nyomozóhatóság. Pedig Kiril egy lyukas garast nem kapott.

Az ügyészség abban nem foglalt állást, hogy a feljelentettek ezen magatartása miért nem sért büntetőjogi normát? Kiril László azt sem nagyon érti, hogy mit jelent az a főügyészség által megfogalmazott mondat, hogy a nyomozóhatóság a tényállást a szükséges terjedelemben felderítette. Mit jelent az, hogy a panasz alaptalan, de úgy látja a főügyészség, hogy a rendőrségi határozat indokolásának kiegészítése indokolt? A főügyészség szerint, ha nem volt kielégítő a rendőrségi határozat indokolása, akkor miért alaptalan a panasz? Kielégítő egy nyomozás, ha a hatóság az álláspontját kizárólag a feljelentettek által elmondottakra alapítja? És még egy érdekesség. A Fővárosi Főügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár igaz, hogy Kiril László, az általuk végzett törvényességi felügyeleti eljárást is kifogásolta, de mivel nem nevezett meg semmilyen konkrét dolgot, ezzel érdemben nem is foglalkoznak. Mindenesetre furcsa, ha egy főügyészség az ellene benyújtott panaszt maga vizsgálja. Kiril László most már nem adja fel. Irány az Emberi Jogok Európai Bírósága!

A vesztes mindig vesztes marad


Népszava | 2013.07.31. | Kuti László

Már majdnem öt éve járja kálváriáját egy jómódú óbudai polgár. Előbb becsapták, aztán pedig megtanulhatta, hogy nem érdemes emiatt sokat ugrálnia. Hiába fordult a rendőrséghez, az ügyészséghez, semmire sem jutott. Amikor pedig egy polgári perben nyert, az is neki jelentett újabb költségeket.

Csaknem öt éve egy jómódú óbudai polgár, Kiril László találkozott két vállalkozó kedvű személlyel, akik nagyon érdekes, és komoly anyagi haszonnal kecsegtető lakóház-építési tervvel álltak elő. Ehhez persze szükség volt telkekre. Ezek Kiril Lászlóé voltak. Kötöttek hát vele adásvételi szerződéseket, azután további szerződéseket, melyeket utóbb módosítottak, aztán tovább, még a módosítások módosítását is módosították. A végére már nem is látszott, hogy ki kivel van, ki vett kitől és mit. Ezeket a szerződéseket átnézve valóban nehéz visszajutni a kiinduló szerződéshez. Persze amatőröknek, mert képzett jogásznak, vagy nyomozónak ez nem jelenthetne problémát. Sajnos azonban a szerződéseket sem a rendőrségnek, sem az ügyészségnek nem sikerült értelmeznie. Bár ez csak később derült ki. Előtte viszont annyi történt, hogy Kiril László egy vasat sem kapott a telkeiért. Sem akkor, sem azóta.

A sok-sok szerződés megkötése közben még a projektfinanszírozásba is bevonták Kiril Lászlót, készfizető kezesként, így azóta is fizetheti vissza az általa soha fel nem vett pénzt. Tehát nem csak, hogy nem fizették ki a telkeit, hanem még trükkösen át is vágták. Az időközben felépült lakások értékesítését pedig megkezdték, de a vételárak egy része érdekes módon nem a finanszírozó bank által megadott számlaszámra, hanem egyéb számlákra folyt be. A gyanú szerint ezek a pénzek minden bizonnyal a két vállalkozó zsebében landoltak. Kiril László nem iskolázott ember, nem jártas a jogban, de azt meglehetősen rossz néven vette, hogy átvágták. Hiszen még "szép hazánkban" sem elfogadott, hogy valaki úgy vásárol meg három telket, hogy nem fizet érte, és még az eladóval fizettet ki egy csomó pénzt!

Kiril László próbálkozott szép szóval, próbálkozott felszólításokkal, de a válasz mindig valamilyen érthetetlen jogi "handabanda", elterelés volt. Kiril Lászlót azonban ezzel már nem lehetett leszerelni.

Úgy gondolta, ha eladott három telket, annak árát joga van követelni. Ellentétben az általa fel nem vett hitellel, amit viszont nem kívánt fizetni. Megelégelte tehát üzlettársai magyarázatait, úgy döntött, a rendőrséghez fordul. Segítőivel közösen elkészített egy részletes és tartalmas feljelentést. Ebben kidomborította, hogy kétségtelenül szándékosan tévesztették meg. Így csalás, sikkasztás büntette, közokirathamisítás büntette, valamint tartozás fedezetének az elvonása bűntette megalapozott gyanúja miatt kérte a nyomozás elrendelését a két vállalkozó és ügyvédjük ellen. A feljelentés 2008. december 12.-én született.

Feljelentését a Budapesti III. kerületi Rendőrkapitányságra küldte meg, de végül a Budapesti Rendőrfőkapitányságon (BRFK) landolt, bár anélkül, hogy erről Kiril Lászlót értesítették volna. Hihetnénk, végre jó helyre került az ügy, nagy erőkkel megindult a nyomozás, melynek végére főhősünk a pénzéhez juthat. Ez azonban nem így történt. A rendőrség rekord-gyorsasággal, már 2008. december 30.-án elutasította a feljelentést. A határozat indokolása egyértelműen arra utalt, hogy a feljelentés tartalmát nem értették meg, vagy végig sem olvasták.

Kiril László tehát panaszt fogalmazott, s ennek a Fővárosi Főügyészség helyt is adott. Utasította a rendőrséget a nyomozás folytatására. Gondolhatnánk, hogy az igazság mindig győz, egy kis kitérővel ez esetben is helyére kerültek a dolgok. Ám a panaszosnak azt kellett tapasztalnia, hogy ezúttal nem így történt.

A nyomozás folyt, illetve nem folyt, csak az idő telt. Évek alatt látszólag semmilyen érdemleges lépés nem történt. Kiril László csak érdeklődött, érdeklődött, de mindenhol kitérő válaszokat kapott. Elkeseredésében még a belügyminisztert is megkereste és feltette azt a kérdést is, hogy lehet-e köze ennek a borzalmasan lassú, érdemi intézkedések nélküli nyomozásnak ahhoz, hogy az egyik feljelentett vállalkozó közeli jó barátja a BRFK-n éppen azon az osztályon lát el tanácsadói feladatokat, ahol a nyomozás folyik? E kérdésre természetesen nem a miniszter válaszolt, hanem egy főosztályvezető, aki általánosságokat tartalmazó levelében leszögezte, a miniszternek írt levél nem helyettesítheti a normális jogorvoslatot. Kiril László nem értette, miért nem a parancsnokok feladata annak ellenőrzése, hogy az egyébként hierarchikus felépítésű rendőrség beosztotti állománya szakszerűen, a feladatának megfelelően végzi-e a munkáját? Arra sem kapott megnyugtató választ, hogy a minisztériumi főosztályvezető miért írta, kizárt, hogy a vállalkozó barátja "belenyúlhat az ügybe", mert akkor az ügyészség észlelte volna. Azt gondolta, ha nincs fokozott ügyészi felügyelet alatt a nyomozás, akkor az ügyészség nem követi figyelemmel az ügyet. Már pedig ez esetben nem volt.

2013 júniusáig nem történt semmi. Ekkor Kiril László kapott a BRFK-tól egy tértivevényes levelet, melyre a postabélyegző 2013. június 4.-én került rá. Ebben az állt, hogy a nyomozást megszüntették. A dátum pedig: 2012. május 17. Hősünk elgondolkodott. Több mint egy évbe telt a kézbesítés? És akkor mit jelent a 2013-as bélyegező a borítékon? Ráadásul a határozat tartalma semmitmondó, tulajdonképpen megismétli az öt évvel ezelőtti feljelentés szövegét. Úgy tűnik, mintha a rendőrség öt év alatt semmit sem tett volna az ügyben. Úgy érezte, ismét jogossá vált a kérdés a minisztériumi illetékesnek: hogy is van az, amit az ügyészi felügyeletről írt? Hol van a parancsnoki revízió? Mégis beleavatkozott valaki a nyomozásba?

Hősünk nem szerette volna, ha a kérdések költőiek maradnak. Kiril László tehát levélben kereste meg a Belügyminisztert, a Legfőbb Ügyészt, és az ORFK vezetőjét. Azt kérdezte, hogyan fordulhat elő, hogy egy évvel korábbi határozatot postáztak számára? Az ORFK már válaszolt is, eszerint Kiril László levelét "illetékességből" megküldték a BRFK-ra, és a Fővárosi Főügyészségre. Ezek szerint ők nem gondolták, hogy bármilyen tennivalójuk lenne az ügyben, noha mondjuk elrendelhettek volna egy belső vizsgálatot, vagy megállapíthatták volna, hogy kik a felelősök. Szó sincs vizsgálatról, szó sincs felelősökről és szó sincs érdemi intézkedésről. Hősünkben tehát felmerült a kérdés: szakmai munkát végez-e a rendőrség és az ügyészség? Vagy csak adminisztrációs és statisztikai produkciókkal szórakoztatja a közönséget?

És hihetnénk, hogy történetünk ezzel véget is ért. Ám hála a kiváló magyar jogszabályoknak, a szakszerű igazságszolgáltatásnak, még van folytatás. Kiril László ugyanis polgári peres eljárásokat is kezdeményezett, s közülük az egyiket megnyerte a neki oly sok kárt okozó vállalkozóval szemben. Főhősünk örült, hogy legalább a pénze egy részét visszakaphatja. Öröme azonban korainak bizonyult. A vállalkozó ugyanis nem fizetett egy vasat sem. A végrehajtó pedig - mire az ügy eljutott hozzá - széttárta a kezeit, mert megállapította, hogy a vállalkozó nevén semmi sincs, tehát nincs is mit lefoglalni! Viszont az eredménytelennek bizonyult végrehajtásért Kiril Lászlónak több százezer forintot kellett fizetnie.

78 éves fantom a földhivatali homályban


Magyar Hírlap | 2010.07.24. | Várkonyi Balázs

Több éve tart a szélmalomharc. A hivatal ellenáll. Az ügy nyúlik, mint a rétestészta. Azzal kezdődött, hogy egy óbudai ingatlan gazdát cserélt. Vevő és eladó egymás tenyerébe csapott, szerződést kötöttek.

És jött a nem várt fordulat: kiderült, az eladott telket szolgalmi jog terheli. Aminek egyébként ma már az égvilágon semmi értelme...

Kezdem egy vízióval: van egy telkem Óbudán, a Kisbojtár utcában. A telekkönyv szerint szolgalmi jogot élvezek, így áthaladhatok a szomszédos birtokokon. Például ha ki akarok menni a Bécs útra, átballagok a szemközti szomszédhoz, bezörgetek, bebocsátanak, átvonulok. újabb idegen telek, azon is átcsörtetek. Aztán ismét egy kerítés, de nekem ez se akadály, én igenis érvényesítem a jogomat! Míg a saját portámról kijutottam a Bécsi útra, négy külön helyrajzi számmal jelzett ingatlanon mentem át. Ha kedvem úgy tartja, akár autóval is áthajthatok. Ha nincs a kerítésen nagykapu, hát csináljanak, de azonnal! Nekem az áthaladásra a törvény ad lehetőséget.

Elképzelem a telekszomszédok reakcióját. A szelídebb is elküldene melegebb ágtájra, a vérmesebbje meg úgy rúgna fenéken, hogy attól kódulnék. Mindez persze csak fantáziajáték. Telkem előtt ugyanis betonút fut, kilépek, harminc méter balra, ott egy jobbra át, és egy perc múlva a célomnál vagyok, anélkül, hogy bárkit háborgatnék.

A telekkönyv csapdája

A példa azért mégsem olyan extrém. Ha ugyanis a földhivatal acélmerev álláspontját veszem, a háborgatásra lehetőség volna. A Kisbojtár utcai ingatlan ugyanis szaknyelven "uralkodó", míg az adásvételben szereplő Bécsi úti az úgynevezett "szolgáló" telek. új tulajdonosa építkezne, de egyelőre nem teheti: sorra be kell szerezni a szolgalmi jogról való lemondást az uralkodó telek tulajdonosaitól. Két év már elment avval, hogy a többi szomszédtól a lemondó nyilatkozatokat begyőjtsék, már csak ez az egy akadály van, a Kisbojtár utcai telek. Ennek öröklés folytán több tulajdonosa lett, némelyikük a tengerentúlon él, van, aki föl sem lelhető. Eddig öt ügyvéd foglalkozott a szövevényes eljárással. Később az eladó, hogy végre pénzéhez, a vételárhoz jusson, a súlyos ügyvédi költség mellett kénytelen volt újabb anyagi áldozatot vállalni: egy magánnyomozó irodát is megbízott. Valóságos vadászatot kellett folytatni némely tulajdonos után, s ez máig tart. Az ügy időközben már bíróság előtt van. Mindez egy régen idejétmúlt, mára teljesen okafogyott rendelkezés miatt. Erre hivatkozva gáncsoskodik hosszú ideje a hivatal.

Lába kelt az okiratnak

Nézzük, hogy is született meg az eredeti korlátozás, a szolgalmijog-bejegyzés. Valamikor bolgárkertészek birtokolták ezeket a földeket. Kiépített út sehol, ahogy kerítés se, természetes volt tehát, hogy egymás parcelláin járnak át. éppen ezért logikus volt a szolgalmi jog megadása. Ezt 1932-ben (!) jegyezték be székesfővárosi határozattal. Vagyis pontosan hetvennyolc esztendeje! Az eredeti okirat egyébként már nem is lelhető fel, csak a telekkönyvi bejegyzésekből lehet a tartalmára következtetni.

Időközben városiasodott a terület. A negyvenes évektől itt házakat húztak fel. Utak épültek, amelyeken ki-ki szabadon megközelíthette ingatlanát. A telkek összközmővesek, tehát közmő-átvezetési kényszerről se lehet beszélni. Ha a múlt század első harmadában szerzett jog formálisan létezik is, ma már semmi gyakorlati haszna nincs. Az átjárás lehetősége is életszerőtlen, tehát értelmetlen. Ma ez senkinek nem jutna eszébe. Ott jártamkor az egyik telek gazdája, erős negyvenes asszony, a jó fenébe kívánt a kérdéseimmel. "Amikor az ügyvéd itt volt, aláírtam, nem is értettem, mire ez az egész, ki akarna másokat átjárással háborítani? Ha van ilyen szabály, az csak hülye szabály lehet" - hadarta idegesen, és visszavonult.

Bohózat, fafejhivatal módra

A magánnyomozó cég jogvégzett igazgatója sorra teregeti ki elém az iratokat. Kuti László edzett ember, de ő is nehezen viseli a hivatal packázását. Próbálom átrágni magam az irattömegen, reménytelennek tőnik. Az a két ingatlan - mondja az igazgató -, amelyek között a rég elavult szolgalmijog-bejegyzés "függőségi" viszonyt teremt, egymástól vagy százötven méterre található. Köztük telkek és két aszfaltút. Napnál világosabb: a nyolc évtizede hozott határozat fenntartása értelmetlen. A Fővárosi önkormányzat jóvá is hagyta a szolgalmijog-törlést, hisz évtizedek óta semmi ésszerő indoka nincs. A kerületi önkormányzat építési osztályának hatósági bizonyítványa ugyanezt igazolja: a hetvennyolc éves határozat okafogyott. A földhivatal azonban, úgy tetszik, állam az államban.

Szabályszerő kérelem nyomán az illetékes kerületi hivatal megkezdte a szolgalmi jogok törlését. De egyszer csak megálltak. Sőt kiderítették: 2001-ben, amikor új telekalakítás történt, egy sor esetben az amúgy teljesen értelmetlenné vált szolgalmi jogot elfelejtették átvezetni. és szép sorban elkezdték visszajegyezni a tulajdoni lapokra az életszerőtlen korlátozást. Hibájukat újabb hibával "korrigálták". és az igazi csemege: ha a törlés jogos, akkor is, először visszavezetik a szolgalom tényét, aztán lehet törölni. Viccnek vélem, de nem, tényleg így jár el az "okos" hivatal. Bürokrataképzőben vizsgafeladat lehetne...

Még a tavaszi választás előtt a főhatóság, a régi FVM az ügyben állásfoglalást adott ki. Okfejtésükről üvölt: csak a mundér becsületét igyekeztek védeni. S eszükbe se jutott, hogy tenni kéne sürgősen az eset kárvallott-jaiért. Akiknek idegeit a földhivatal bőnös mulasztása és a merev, lélektelen szabályértelmezés teszi próbára. Az elfecsérelt évekről és a súlyos anyagi kárról nem is beszélve.

Új seprő kell Bürokráciában

Szakértőkénti nyilatkozataink

2014. január 29. Echo TV Bírósági történetek

2013. augusztus 28. Echo TV Bírósági történetek

2012. február 12. Echo TV Bírósági történetek

2011. január 12. Echo TV Bírósági történetek

A videó lejátszásához kattintson a képre!

2010. szeptember 1. Echo TV Bírósági történetek 1. rész

2010. szeptember 1. Echo TV Bírósági történetek 2. rész

2010. július 14. Echo TV Bírósági történetek

2010. május 26. Echo TV Bírósági történetek

A videó lejátszásához kattintson a képre!

2009. május 24. m1 Szólás szabadsága

2008. május 16. Hálózat TV

2008. május 14. Danubius Rádió

A videó lejátszásához kattintson a képre!